Dr. Birkner Zoltán
a Körforgásos Gazdaság Technológiai Platform elnöke
A 100 Magyar Energia és Klíma Innováció 2024 című kiadványban megjelent védnöki köszöntője:
Tisztelt Olvasó!
Miközben Földünk egyre több embernek ad otthont, mindenki arra törekszik, hogy családjának és magának a legjobb életet biztosítsa. Ez a kettős folyamat természetesen magával hozza az energia iránti igény drasztikus növekedését, mely a hagyományos energiahordozók felhasználásával járó negatív következmények miatt mára elkerülhetetlenné és egyszerre sürgetővé is tette az energiarendszerek radikális átalakítását. Ebben az energiaátmenetben – csakúgy, mint az emberiség és az általa létrehozott technológia nagy átalakulási időszakaiban mindig – az innováció kulcsszerepet játszik. Az emberi találékonyság, eltökéltség és kitartás fogja eldönteni, hogy képesek leszünk-e új megoldásokkal, újfajta energiaforrások alkalmazásával és az energiahatékonyság növelésével felülkerekedni a kihívásokon.
A korlátozottan hozzáférhető nyersanyagok miatt a körforgásosság elve és annak gyakorlati alkalmazása is egyre nagyobb szerepet kap, és hulladék helyett egyre többet beszélünk melléktermékekről, illetve másodlagos nyersanyagokról.
A világ vezető hatalmai, sőt a fejlődő országok is egyre tudatosabban fordulnak az energetikai innováció felé. Már nem csupán Európa, az Amerikai Egyesült Államok és Kína, hanem a világ szinte valamennyi országa részt vesz a kutatásban és a tudományos eredményeknek a gyakorlatba történő átültetésében. Ahogy az innováció mindig is versenyelőnyt jelentett, nincs ez másképp ma sem, és ez különösen igaz az energetika területén, ahol rendkívül kiélezett a globális verseny. Érthető módon az Európai Unió és hazánk sem szeretne lemaradni ebben a vetélkedésben, és az EU céljaival összhangban Magyarország máris számos jelentős előremutató lépést tett az energiaátmenet útját egyengető innovációs tevékenységek támogatására.
Nagy érdeklődés közepette megszületett a Körforgásos Gazdaság Technológiai Platform, melynek kimondott célja, hogy tagjai körében a körforgásos szemléletet és annak megvalósítását segítse elő. Egy további jó példa a MOL és a Pannon Egyetem együttműködésében létrejött Circular Economy Science Park Nonprofit Zrt. (CESP), mely az energiatárolás, hidrogén-, hulladék- és vízgazdálkodás tématerületekre fókuszál. A Science Park Tudományos Tanácsadó Testületében – egyedülálló módon – a témában jártas összes jelentős hazai kutatóhely képviselteti magát, így biztosítva teret és kapacitást tudományos szakértői feladatok elvégzésére határon belül és túl.
Dr. Birkner Zoltán
a Körforgásos Gazdaság Technológiai Platform elnöke
A 100 magyar találmány és fejlesztés 2020 című kiadványban megjelent fővédnöki köszöntője:
Tisztelt Olvasó!
Napjaink társadalmi és gazdasági fejlődésének talán legfontosabb motorja az innováció, a dolgok „másképp csinálásának” képessége. Egy-egy kreatív ötletből sok munkával, lendülettel, kitartással olyan termékek, szolgáltatások és technológiák születhetnek, amelyek mindannyiunk javát szolgálva adnak újszerű válaszokat régi vagy újabb keletű kérdésekre. Vannak köztük olyanok, amelyek mindennapi szükségleteket elégítenek ki, mások akár a mai világot feszítő legnagyobb problémákra keresnek megoldást.
Mindannyiunk közös érdeke, hogy beépüljön a köztudatba: az innovatív gondolkodás a lehető legjobb befektetés. Mert egy céget elsősorban az újítások alkalmazása tehet versenyképesebbé, ez biztosíthatja a piaci sikert, és ez a fenntartható fejlődés záloga. Sok vállalkozó leginkább akkor gondolkodik el az innováció lehetőségén, ha megjelenik egy számára közvetlen forrást biztosító pályázati kiírás – finanszírozási lehetőségekből pedig most valóban nem szenvedünk hiányt. De igazi perspektívát az innováció akkor jelent, ha mindent átható szemléletmódként, egyfajta változás- és megoldás-orientált filozófiaként jelenik meg a cég életében.
A kormány víziója, hogy Magyarország az évtized végére Európa öt legversenyképesebb országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni. Ennek egyik eszköze a kis- és középvállalkozások megerősítésének nemrégiben elfogadott új stratégiája, amely szintén az innovációs képesség fejlesztését állítja középpontba. Ahhoz, hogy a hazai üzleti környezet és kultúra megerősödjön, a kormány – a pályázati támogatások rendszerének megújításán túl – vállalkozóbarát szabályozási és adózási környezetet teremt, csökkenti az adminisztratív terheket, részt vállal a kockázatokból. Hiszen a vállalkozói lét számos kockázattal és kihívással jár. Nem csupán anyagi és szellemi befektetést követel, hanem nyitottságot a világ iránt, nem utolsósorban pedig olyan kompetenciákat, amelyek szerencsére bárki által elsajátíthatók. Ha képesek vagyunk folyamatosan megújulva, a környezethez alkalmazkodva, lehetőségeinket felmérve és azokkal élve válaszokat keresni, akkor nemcsak a talpon maradás biztosított, de a siker sem várat magára.
Azok a vállalkozók, akikkel ennek a kiadványnak a lapjain találkozhatunk, már sikeresen megvalósították a saját ígéretes ötletüket. Kívánom, hogy a 100 legérdekesebb magyar innováció szolgáljon példaként mindannyiunknak, és adjon inspirációt ahhoz, hogy a lehető legtöbben erre az útra lépjünk. Mert az innováció mindenkié!
Dr. Birkner Zoltán
a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke
Az interjú a 100 magyar találmány és fejlesztés 2020 című kiadványban jelent meg:
Az innováció új korszaka
Dr. Birkner Zoltánnal, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elnökével a hazai innovációs rendszer átalakításának hátteréről beszélgettünk. Mi indokolta a mélyreható változtatásokat? Milyen eredményeket sikerült eddig elérni, és merre halad tovább a magyar innovációmenedzsment? Interjúnkban ezeket a kérdéseket jártuk körül.
Magyarországon 2018 óta minden eddiginél erősebb a kormányzati elköteleződés az innováció irányában. Létrejött az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM), amelynek – Önnel az élén – egyik kulcsfontosságú szakmai műhelye az NKFIH. A kutatás-fejlesztés és az innováció ösztönzési rendszerének talán legfrissebb szervezeti híre, hogy megalakult a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács (NTT), amelynek az NKFIH elnökeként Ön is tagja. Milyen logika mentén haladnak az ökoszisztéma megerősítésére tett intézkedések?
Mára egyértelműen minden feltétel adott ahhoz, hogy Magyarország a mostaninál sokkal jelentősebb innovációs tényező lehessen. Van megbízhatóan teljesítő, stabil kutatási kapacitásunk, országszerte kiépült az egyetemi hálózat, és a vállalkozások is egyre jobban teljesítenek a kutatás-fejlesztés terén. Ma még leginkább a nagyvállalatokról mondható ez el, de a kis- és középvállalkozások között is egyre több az olyan, aki nemcsak elméletileg lát komoly lehetőséget ebben, hanem aktívan be is kapcsolódik. Ilyen értelemben tehát minden adottságunk megvan, hogy innovációs szempontból sikeres ország lehessünk. Ehhez azonban az szükséges, hogy ezek a jelenleg szigetszerűen létező komoly erőforrások összekapcsolódjanak, rendszerszinten működjenek együtt. Az ITM és az NTT megszületésével a lehető legmagasabb kormányzati prioritást kapta ez a terület, elkezdődött a közös munka. Stratégiai célunk, hogy a kutatás-fejlesztés folyamata minél közelebb kerüljön a piaci igényekhez, az egyetemek és kutatóintézmények által létrehozott eredmények pedig valóban eljussanak a piacra. Hiszen a kutatás-fejlesztés és az innováció lényege, hogy abból végül valamilyen társadalmi vagy gazdasági haszon jöjjön létre.
Hogyan alakul át az innovációs ökoszisztéma, és mi ebben az NKFIH szerepe?
Nagyon fontos volt meghatározni, hogy az állami törekvések területileg és ágazatilag hogyan érvényesíthetők a piacon, hogyan tudjuk a leghatékonyabb rendszert kialakítani és működtetni az innovációs folyamatok ösztönzésére. Kézenfekvő volt, hogy a hazai egyetemi hálózat legyen az ökoszisztéma központi szereplője, hiszen amellett, hogy a felsőoktatás tudásközpontjaiból kerülnek ki a jövő generáció szakemberei, az egyetemek országszerte jelentős kutatási kapacitásokkal rendelkeznek, és piaci kapcsolataik révén az elmúlt évtizedben komoly pályázati együttműködést alakítottak ki a gazdasági szereplőkkel is. De ahhoz, hogy képesek legyenek ennek a szerepnek a lehető legmagasabb színvonalon megfelelni, nyilván nekik is fejlődniük kell. Meg kell teremteni a feltételeket, hogy ne csak tudástermelőként, de a piaci igényekre reagáló szolgáltatóként is megjelenjenek a tudástranszfer folyamatában: egyes pályázati konstrukcióink ennek az intézményi kereteit támogatják. Fontos az is, hogy az egyetemeken legyenek olyan szakemberek, akik képesek intenzíven részt venni a létrehozott tudás hasznosításában, másrészt segítenek a piaci szereplők – akár kkv-k, akár nagyvállalatok – által megfogalmazott igények értelmezésében, becsatornázásában, kielégítésében. A kutatás-fejlesztési és innovációs folyamatokat magas szinten értő és menedzselni képes szakemberekből ma komoly hiány van, miközben már az egyetemeken kívül is egyre nagyobb irántuk a kereslet. Ezért két egyetemmel is megállapodtunk egy szakirányú továbbképzés indításáról. Az új kurzus előkészítése olyan jól sikerült, hogy februárban a Budapesti Corvinus Egyetemen 40 hallgató, a Pannon Egyetemen pedig 26 hallgató kezdhette meg ez irányú tanulmányait. Egy év múlva tehát 66 diplomás kutatási és innovációs menedzser, illetve szakközgazdász végez majd, és reméljük, hogy utána évről évre újabb 50–60 szakember kerül be a rendszerbe.
Mindeközben az állam által nyújtott támogatásban, a finanszírozásban is nagy változások történnek…
Valóban, az állami finanszírozás nemcsak összegében nőtt, de a logikája is alapjaiban változott meg. Eddig részben a vállalatok által befizetett innovációs járulékból finanszíroztuk az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és az innováció támogatását is. Most Palkovics László miniszter úrral olyan modellt alakítottunk ki, amelyben már teljesen elkülönül a kutatási és az innovációs finanszírozás. A kutatási alapba 2020-tól minden olyan forrás bekerült, amit a költségvetés erre a célra fordít. Összességében 32 milliárd forinttal bővült az állami finanszírozás annak érdekében, hogy mind az alapkutatások, mind az alkalmazott kutatások támogatási feltételei javuljanak. Az egyetemi kiválósági programokon keresztül célzottan támogatjuk azokat a nagy kutatási területeket, amelyek globális társadalmi vagy gazdasági problémákra keresnek választ, ezáltal a magyar kutatás-fejlesztés nagyobb eséllyel kapcsolódhat be a nemzetközi vérkeringésbe.
A másik pillérben az innovációs alap forrásait most csak és kizárólag az innováció ösztönzésére fordítjuk. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok által járulékként befizetett összeget a magyar állam az NKFIH-n keresztül szinte teljes egészében a vállalatok támogatásába tudja visszaforgatni. Ilyen értelemben tehát a talpára állt minden: az állam jól elkülönített forrásokból finanszírozza az alapkutatásokat és az alkalmazott kutatás nagy tématerületeinek a megerősödését, hogy nemzetközileg is versenyképes egyetemek, kutatóintézetek és együttműködések jöjjenek létre. Másrészt pedig fokozottan támogatja a kis- és középvállalkozásokat, valamint a nagyvállalatokat is, hogy fejleszthessék az innovációs tevékenységüket és az együttműködéseiket.
Az Európai Unió kutatási és innovációs forrásainak hazai felhasználása hogyan fokozódhat a következő uniós ciklusban?
A hazai finanszírozás mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap, hogy nemzetközi forrásokat is képesek legyünk bevonni. Ennek elősegítésére az ITM-mel együtt összehangolt, intenzív lépéseket teszünk. A most záródó Horizont 2020 (H2020) keretprogram (az Európai Unió kutatás-fejlesztési és innovációs politikáját 2014–2020 között meghatározó program – a szerk.) közvetlenül pályázható forrásaiból Magyarországnak összesen 0,6 százalékot sikerült elhoznia, amin szerintünk bőven lenne mit javítani. Igaz, ezzel a teljesítménnyel a 2014-ben vagy később csatlakozott 13 „új tagország” között harmadikok vagyunk, tehát regionálisan sikeresnek számítunk, de a források zömét a „régi tagországok” pályázói nyerték. A jövőre induló Horizont Európa keretprogramban az EU az eddiginél is több forrást, mintegy 100 milliárd eurót tervez kutatásra és innovációra fordítani. Éppen ezért létfontosságú, hogy a következő hétéves ciklusban a hazai vállalkozások és kutatóintézmények sokkal sikeresebben pályázzanak a brüsszeli közvetlen forrásokra, és képesek legyenek arányosabb, akár két százalék körüli magyar részesedést elérni. Ez összegszerűen is jelentős eredmény lenne, de talán sokkal fontosabb, hogy a nemzetközi projektek és együttműködések révén erősödhetne a hazai szereplők kapcsolatrendszere. A vállalatok, egyetemek, kutatóintézetek kikerülnének a globális vagy legalábbis az európai piacra, ami hosszú távon nagyon hasznos lesz a magyar gazdaságnak.
Milyen konkrét lépéseket tesz az NKFIH, hogy mindez megvalósuljon?
Számtalan olyan új programelemet, szolgáltatást indítottunk el az elmúlt egy–másfél évben, amellyel a hazai szereplőket ösztönözzük a nemzetközi megmérettetésre. Mi ezt a felkészülési folyamatot az uniós pályázatokra specializált szakértői hálózatunk megerősítésével, információs napok és tematikus konzultációk szervezésével, pályázatírási tréninggel, pályázati és projekttanácsadással, sőt saját mentorprogrammal is segítjük. Bemutatjuk a jó példákat, megosztjuk a pályázói és értékelői tapasztalatokat, a hazai forrásból finanszírozott rásegítő pályázataink révén pedig a kapcsolatteremtésre, konzorciumépítésre vagy a közös finanszírozású projektekhez szükséges önrész előteremtésére is lehetőséget nyújtunk. Ösztönzőként egyre több saját pályázati konstrukciónkba is beépítjük, hogy az értékelési folyamat során előnyben részesülnek, plusz pontokat kapnak azok, akik korábban már indultak H2020-pályázatokon, és ott forrást nyertek vagy megfelelő minősítést kaptak. Ezzel akarjuk rászoktatni a magyar pályázókat, hogy minél inkább a nemzetközi térben, külföldi partnerekkel együttműködve kíséreljék megszerezni a forrásokat, és ezek kiegészítése legyen a hazai finanszírozás.
Az Ön vezetése alatt hogyan alakult át az NKFIH? Milyen új portfóliók jöttek létre, mi lett a hangsúlyos új irány, összességében milyen logika mentén gondolkodnak?
Az NKFIH a kutatás-fejlesztés és az innováció területén mindeddig főként a finanszírozó ügynökség szerepét töltötte be. Ez továbbra is hangsúlyos tevékenységünk marad, hiszen mi felelünk azért, hogy a rendelkezésre álló források célszerűen és hatékonyan kerüljenek felhasználásra, minél közvetlenebbül támogassák a kormányzati és szakpolitikai célkitűzések megvalósulását. Ami merőben új hangsúly, az innovációval kapcsolatos társadalmi tudatformálás és a szolgáltató szemlélet: hiszem, hogy a pénzbeli támogatás önmagában nem fejt ki hosszú távú hatást, ha nincsenek meg mögötte a megfelelő ismeretek, kompetenciák, de legfőképpen a változásra való képesség és nyitottság. Ez a gondolkodásmód kell, hogy áthassa a vállalkozók és a kutatók mindennapi tevékenységét. Ugyancsak erre sarkall a finanszírozás során hangsúlyozott új elvárás, mely szerint a kutatás-fejlesztési és innovációs támogatások célja, hogy azok révén a piacon hasznosuló új termékek, szolgáltatások, eljárások jöjjenek létre.
A gyakorlatban ez hogyan érvényesül?
Nagyon fontos üzenet a korábbiakhoz képest, hogy a fejlesztés ne csupán a prototípus létrejöttét célozza, hanem piaci termék, szolgáltatás szülessen belőle. Ez azáltal valósulhat meg, ha a tudástermelés, a tudásátadás és a tudásfelhasználás során, valamint az egyetemi-kutatói és a vállalati szféra együttműködéseiben is a piaci szemlélet érvényesül. Mi minden eszközzel ezt kívánjuk elősegíteni, összekötve az ökoszisztéma szereplőit, hidakat építve a piacon az egyetemek és a vállalatok, de akár nagyvállalat és kisvállalat, magyar és nemzetközi tulajdonú cég, vagy kutatóközpont és egyetem között is. Ennek megfelelően alakítjuk ki pályázati és szolgáltatási portfóliónkat: pénzügyi és szakmai támogatásunkat egyformán arra fókuszáljuk, hogy ezek a kötelékek egyre erősebbek legyenek. Ennek jegyében indítottunk el olyan új konstrukciókat, mint a tavaly meghirdetett és idén is megjelenő „Piacvezérelt kutatás-fejlesztési és innovációs projektek támogatása” felhívás, amelyben markáns követelmény az új termék vagy szolgáltatás létrejötte. Egy másik pályázatunk „Nyílt innováció” elnevezéssel indult, ezen a nagyvállalatok úgy nyerhetnek forrást, ha kkv-kat vonnak be a kutatás-fejlesztés folyamatába. Így a magyar tulajdonú kkv-k az ellátási láncban nemcsak beszállítóként rúghatnak labdába, de egyre inkább bekapcsolódhatnak a tudás létrehozásának folyamatába is. Ezek mellett számos kisebb volumenű pályázat segíti a szereplők nemzetközi színtérre lépését, ösztönözi a vállalatok és kutatóintézmények nemzetközi együttműködéseit, a már említett H2020 rásegítő pályázatoktól kezdve a tudományos és technológiai együttműködések keretében meghirdetett kétoldalú projektalapú kutatás-fejlesztési felhívásokig.
Az innovációval kapcsolatban sokszor elhangzik, mennyire fontos az új generációk szerepe ezen a téren. Miben hoz újat az NKFIH fokozott szerepvállalása, jelenléte az egyetemi ökoszisztémában?
Ahogy mondtam, kiemelt célunk, hogy az egyetemek piacképes tudást nyújtsanak és a piaci szemléletet elsajátítva ne csak a humánerőforrás-képzésben, de a kutatás-fejlesztésben is legyenek partnerei az üzleti szférának. Másrészt jöjjenek létre olyan tudáscsomópontok – tavaly ezzel a céllal írtuk ki a „Kompetenciaközpontok” pályázatát, idén pedig a „Nemzeti laborok” kezdeményezését –, ahol egy-egy stratégiai tématerület több kiemelkedő szereplője fog össze. Vegyünk példának négy olyan egyetemet, amelyek élen járnak az önvezető autókkal kapcsolatos kutatásokban. Összefogva már nem egymástól elszigetelt, egymással versengő intézmények lesznek, hanem az önvezető autókkal kapcsolatos alap- és alkalmazott kutatásokat egyesítő magyar tudáscentrumként látszódnak majd a nemzetközi piacon. Ez már lehet annyira izgalmas egy elismert német vagy egy olasz intézetnek, hogy a nemzeti labort partnerként vegyék be egy nagyléptékű kutatás-fejlesztési uniós pályázatba. Összesen 17 ilyen kiemelt fókuszterületen indult nemzeti labor, emellett országszerte nyolc egyetemi kompetenciaközpont is megalakult. Mindegyiknek ugyanaz a küldetése: fogjanak össze a legnagyobb egyetemi és intézményi szereplők annak érdekében, hogy együtt tudják felmutatni a nemzetközi léptékben is versenyképes tudást és kutatókapacitást.
Mondhatjuk akkor, hogy a hazai innovációs rendszer átalakításának lényege a versenyképesség?
Ha a mostani jó közepes teljesítményeket ügyesen összekötjük, akkor jó esély lesz rá, hogy a rendszer egésze jóval magasabb szinten tud majd teljesíteni. Ha piaci logikát követnek a kutatás-fejlesztési projektek, akkor nem boncolgatnak majd hosszan egy-egy ötletet csupán a tudomány szépségéért, esetleg egy üzletileg kétséges prototípust előállítva. Mi azt gondoljuk, hogy akár az alapkutatásnak is lehet olyan szegmense, amiből egyértelműen vezet az út a piac felé. Amennyiben megszületik valamilyen különleges tudás az egyetemen, kutatóintézetben, azzal meg kell próbálni úgy sáfárkodni, hogy az végül új termékben vagy szolgáltatásban öltsön testet, és hasznot termeljen. Ezért nagyon fontos a tudatos kutatás-, illetve innovációmenedzsment – ettől lesz élő és sikeres a magyar innovációs rendszer, amelyben a dolgok egymással dinamikus kölcsönhatásban, állandóan fejlődve erősítik egymást. Ezt hívjuk ökoszisztémának, és mi tulajdonképpen a kovász vagyunk ebben a „tésztában”.
A kutatás- és az innovációmenedzsment fontossága újból rávilágít a piac edukációs igényeire. Beszéltünk már róla, hogy nemrégiben indult Magyarországon ezzel foglalkozó szakirányú továbbképzés. Ha jól tudom, ilyenre sem volt korábban példa…
Egységes sztenderdeken alapuló, egyetemi szintű képzés ezen a nagyon fontos területen valóban nem létezett eddig. Ezért is kezdeményeztük aktívan, hiszen az ökoszisztéma gyors ütemű átalakulása és a piaci folyamatok jól mutatták egy ilyen hiánypótló kurzus létjogosultságát. A legnagyobb elismerés illeti mindkét egyetemet, hiszen az említett 66 hallgató alig öt hónappal az első egyeztetések után már meg is kezdhette a tanulmányait. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a piaci igényeknek megfelelő, gyakorlatorientált, azonnal alkalmazható tudást adó, minőségi képzést felépítsenek, akkreditáltassanak, hogy oktatóként megnyerjék hozzá a téma elismert szakértőit, megteremtsék az oktatás fizikai feltételeit és – nem utolsósorban – kellő számú hallgatót toborozzanak. Szerintem ez rekordsebesség!
Milyen kompetenciákkal fog rendelkezni az itt végzett szakember, és hogyan tud majd bekapcsolódni az innovációs rendszer megújításába?
A tapasztalat azt mutatja, hogy egyesek jól tudnak kutatási projekteket menedzselni, a vállalatoknál is vannak innovációhoz kiválóan értő szakemberek, és hatékony pályázatírókat is szép számmal találunk a piacon. De az igazi az volna, ha ezt a hármat egybegyúrnánk. Jó lenne egyre több és több olyan szakemberrel együtt dolgozni, akik nemcsak látják, de értik, hogyan működik egy egyetem vagy egy kutatóintézet világa, emellett ismerik a vállalati innováció folyamatait is. Tudják, hogy ehhez – a saját ráfordításokon túl – milyen pályázatokból lehet támogatást nyerni, és hogyan szerezhetők piaci források. Az új szakirány e három komplex terület összekapcsolásáról szól, hogy a végzett szakemberek rálássanak az egész összetett folyamatra. Azokban a hallgatókban, akik a saját területükön már szerteágazó tapasztalatokat szerezve, különböző előképzettséggel a tarsolyukban vállalkoztak az újfajta ismeretek elsajátítására, leginkább gyakorlati példákon, jó gyakorlatokon keresztül lehet megerősíteni azokat a kompetenciákat, amelyekre eddig kevésbé volt szükségük. Cél, hogy legyen széleskörű rálátásuk, ismerjék fel, hogy a tudás születését egyre nagyobb részben a társadalmi-piaci szükséglet határozza meg, és értsék a módját, hogy a megszületett tudás hogyan termelhet hasznot. Ezek azok az alapösszefüggések, amelyek Magyarország megújuló innovációs rendszerét sikeressé fogják tenni!