Hugyák István
az Innovációs és Technológiai Minisztérium Innovációért Felelős Végrehajtási és Elemzési Főosztály főosztályvezetője
A 100 magyar találmány és fejlesztés 2021 című kiadványban megjelent írása:
Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek
„Nemzeti Laboratóriumok, tudományos és Innovációs Parkok, alkalmazott kutatási hálózat; start uo, b2b, match-making; technológia transzfer, disszemináció, rekrutáció; tudás termelés, - átadás, - hasznosítás; költségvetési forrás tervezése, - emelése, - biztosítása; körforgásos gazdaság, zöld és kettős átállás, innovációs ökoszisztéma; kutatási infrastruktúrák fejlesztése, kutató-fejlesztő munkahelyek számának növelése, tudományos eredmények társadalmi és piaci hasznosítása; S3, KDP, SZTNH, AI, TRL és IPCEI – és még hosszan!, de nem sorolom, e kiadvány ennél is érdekesebb lesz, biztosít(hat)om.
Ilyen és ezekhez hasonló címek és kategóriák tarkítják a mintegy 100 cselekvést és projektet tartalmazó intézkedési tervünket a Minisztériumban. Őszintén kedvemre való, amikor olykor-olykor alámerülve s közvetlen közelről látom és tapasztalom mindazt a teremtő erőt, intuíciót és motivációt, amit e könyv főszereplői, az alkotók és újítók megvalósítottak, s mihez munkánk révén, reményeim szerint, látatlanul is közünk volt, segítettük.
A zsűrizős szelektálás mindig nehéz, és óhatatlanul igazságtalan, ámbátor sokszor teremtő folyamat is egyben, itt is ezt érezhettem. Arra bíztatok minden kutatót, feltalálót, innovátort, és persze „álmodozót” is, hogy cselekedjen és valósítsa meg e képességeket, mert „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek” (Ady Endre: A tűz csiholója)! E kiadvány, illetve a bemutatott újítók, alkotók is erre tanítanak, ismerjék meg Őket és innovációikat!”
A technológiai fejlődés ütemétől azonban messze elmaradt a humán képességeink fejlesztése; nem lettünk okosabbak, ügyesebbek, az alapvető igényeink sem változtak, ezekre a területekre nem fordítottunk elegendő figyelmet, energiát. A trendek azt mutatják, hogy számos területen a robotika a mesterséges intelligenciával közösen átveszi majd az emberi tevékenységek egy részét, és sokkal hatékonyabban fogja a feladatokat ellátni, kiváltva ezzel a humán erőforrást.
Mi lesz az emberek szerepe a jövőben? Hogyan tudunk felkészülni és sikeresen alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz? Talán az okos eszközök, személyi szenzorok használatával olyan személyre szabott fejlesztéseket tudunk majd kínálni, amelyek minden embernek a számára leghatékonyabb módon járul hozzá a lehetőségei maximalizálásához. Ehhez a technológiai háttér már ma is nagyrészt biztosított és a jövőben egyre elérhetőbb lesz. Sokkal inkább a cél megfogalmazása és az ehhez szükséges erőforrások biztosítása a kétséges terület. Egyre több magasan kvalifikált, rendszerszemlélettel rendelkező, az újdonságokra nyitott személyre van szükség, akik képesek és hajlandóak is a bonyolult problémákat a többség számára a technológia alkalmazásával egyszerűsíteni.
Mindez azt is jelenti, hogy a piac egyik szegmense dinamikus bővülés előtt áll, egyre nagyobb szükség lesz a személyekre szabott fejlesztésekre. Annak reményében kívánok sok sikeres innovációt, hogy nagy számban lesznek közöttük olyanok, amelyek az emberek fejlesztéséhez is hozzájárulnak.
A 100 magyar digitális fejlesztés 2021 című kiadványban megjelent írása:
Szén, homok, fémek és bitek
Munkám során – s gondolom, sokan vagyunk így ezzel – egyszerre kell használnom az analóg és digitális eszközöket, ugyanabban az időpontban kell léteznem e két, merőben más dimenzióban. Míg egy szoftveren keresztül irányítom a távmunkában vagy home office-ban, illetve különböző külső helyszíneken tartózkodó kollégáim tevékenységét, eközben „chat room”-okban és „video call”-okon egyeztetjük a szakpolitikai álláspontokat, s mindehhez mobiltelefont és laptopot használunk, megcsörren még rendszeresen az asztali, vonalas telefonom is, s a közigazgatásban érvényes iratkezelési szabályoknak megfelelően, bizony minden ügyirat rendelkezik hivatalos, irattárazható, kinyomtatott és aláírt fizikai példánnyal. E kettős lét egyszerre felemelő, hisz bár adottság, mégis megtisztelő érdekesség, hogy e nagy technológiai átmeneti folyamat kellős közepén élhetek; s ugyanakkor igazán megterhelő is, hisz idegrendszerünknek merőben más, eltérő logikákon alapuló rendszereket kell szimultán értelmeznie és kezelnie.
Szén, homok és fémek. E puritán alapanyagokra épül szinte minden a modern világunkban is. Is, mert e folyamat egyidős az emberi civilizációval, aminek nincs belátható vége. A megismerés, a mérés és a megértés vágya generálja és hajtja e velünk született indíttatást, mire a tudomány eszközét alkalmazzuk környezeti rendszerként. Ha nincs üveg, tükör s lencse, akkor nincs mikroszkóp, és nem jutunk be a sejtek és atomok világába; ha nem ismerjük meg az elektromosság és a mágnesesség törvényeit, akkor ma nincsenek optikai hálózatok, szénszálak és félvezetők, nincs digitalizáció s internet. Ismét csak szeretett munkámra hivatkozva írom, a talpunk alatti föld felső rétegének, a talaj mikrovilágának és ökoszisztémájának mintegy 95 százalékát nem ismerjük, míg a fejünk feletti égboltnak s ami mögötte van, tehát az űrnek a 95 százalékát sem. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy biológiai irányítórendszerünk, azaz az agyműködésünk ugyancsak 95 százalékáról még mindig nem bírunk konkrét tudással, láthatjuk, hogy az emberiség nagy megismerési küzdelmében bőven jut még hely az újabb és újabb kutatásoknak és sikeres felfedezéseknek! Mind környezetünk, mind önmagunk vizsgálata, megismerése és megértése, az eddig megfejtett és megszerzett tudásunk ellenére, avagy mellett is, „gyerekcipőben” jár még.
A digitalizáció e folyamat újabb nagyobb, azonosítható s így elnevezhető mérföldköve és gyűjtőfogalma. A történelemből tanulva, a folyamat nem megállítható, nem visszafordítható, a technológia feltartóztathatatlanul fejlődik. A kérdéssel foglalkozó szakemberekként, de gondolkodó és cselekvő polgárokként is az a felelősségünk, hogy e tudásból és javakból a társadalmak minél nagyobb része minél igazságosabban elosztva, az emberiség javára részesülhessen. E gondolatokkal kívánok sok sikert a fejlesztőknek, kutatóknak s az innovációs és gazdasági ökoszisztéma valamennyi szereplőjének, mert csak együtt, összefogva, összehangolva, szintről szintre jutva érhetünk el sikereket.