Laufer Tamás

az IVSZ tiszteletbeli elnöke

A 100 magyar digitális fejlesztés 2021 című kiadványban megjelent írása:

Menekülés a győzelembe és az innovációba

Egyszerre ijesztő és lelkesítő. Válsághelyzetekkel és sikersztorikkal teli. Kivárás és gőzerővel való fejlesztés jellemzi. Hosszan folytathatnám még az ellentétpárokat, de ez a három is jól mutatja, milyen volt az elmúlt egy év. A digitalizáció és az innováció diadalmenete megkérdőjelezhetetlen, érthető módon mégsem tudjuk most ezeket a győzelmeket teljes örömmel ünnepelni. Sok múlik a következő időszakon, illetve annak egyre szélesebb körű felismerésén, hogy a digitális erők mennyire képesek stabilan, sőt, lendületben tartani a következőkben is a gazdaságot.

A sors érdekessége, hogy éppen ebben a helyzetben (és évben) lett az IVSZ 30 éves, így mi magunk is kicsit elmélyedtünk abban, hogy hol, mikor indultunk és milyen korokat megélve jutottunk el 2021-be. Menekülés a győzelembe: mintha erről szólna az elmúlt 30 év az informatikában, de az informatika áttörésének köszönhetően a társadalomban, illetve a gazdaság minden területén. Három évtizeddel ezelőtt indult be a PC-k hatalomátvétele, lehetővé téve, hogy egyre többen hozzáférjenek a technológiákhoz, majd azok segítségével újat alkossanak. A következő 10 évet az okostelefonok megérkezése, terjedése és teljes térhódítása tette emlékezetessé. Ez a fejlemény beteljesítette a számítógépek forradalmát, megváltoztatta az alapvetéseket, szakmák haltak meg és születtek újak. De itt már nem volt megállás: a következő 10 évben megjelentek a közösségi oldalak, egyre több minden a felhőben történik, a technológia folyamatosan dominál. Általa megszelídítjük a természet forrásait (most éppen egy gyilkos vírust), és ami elképzelhetetlen volt akár 30 éve: nagyjából szinten tudjuk tartani milliárdok életét.

Ez a 30 éves távlat, a benne húzódó fejlődés abban is lemérhető, hogy az informatikai rendezvényeken, konferenciákon mi volt éppen fókuszban. A 25 évvel ezelőtti eseményeken a vállalatok dobozokat mutattak be, egy mostani SMART konferencián már mindenki megoldásokban gondolkodik. A szoftverek, azok platformjai, a rájuk épülő szolgáltatások a jelen és a jövő egyszerre. Az innováció most ebben érhető tetten, ez visz előre, az újító gondolkodás már nem a fizikai egységekben, hálózatokban rejlik, azok készen állnak és arra várnak, hogy valaki vagy valakik teljes kapacitással kihasználják őket.

Ehhez az iparág szereplőinek és a kormányzatnak egyaránt alkalmazkodni kell, fel kell nőni a feladathoz. A fejlődés tempója 12 hónap alatt olyan ütemre váltott, ami ebben a bizonyos elmúlt 30 évben talán egyszer sem volt tapasztalható. Az adaptáció kulcskérdéssé vált, hiszen a következő években az lesz lépéselőnyben, aki a leggyorsabban volt képes alkalmazkodni az új helyzethez, legyen az multinacionális vállalat vagy egy nemzetközi piacra lépni készülő kisvállalkozás.

A jó hír az, hogy ehhez minden készen áll: az alapinfrastruktúrák, rendszerek arra várnak, hogy maximumra hevítsük őket, amihez azonban nyitottságra, értő szakemberekre, fiatal tehetségekre és olyan agyakra van szükség, amelyek innovációs szikrákkal képesek még nagyobb teljesítményre késztetni a digitális gazdaságot. Ezért az IVSZ egyik legfontosabb feladata jelenleg, hogy ezeket a folyamatokat, a fejlődést a megfelelő irányba terelje és ezzel is segítse a pandémia utáni gazdaság újraindítását, újra hangszerelését.

A képlet tehát nem változott: most is menekülünk a győzelembe, a különbség „mindössze” a tempó és a tét: hiszen a célban nemcsak egy-egy versenyző, hanem egy ország, illetve egy teljes régió tud majd ünnepelni.

A 100 magyar digitális fejlesztés 2021 című kiadványban megjelent írása:

A vírussal terjed a digitalizáció?

A 2020-as év többségünknek kellemetlen meglepetéseket hozott, ezért általában nem is szívesen fogunk rá visszaemlékezni. Ami elmúlt, azon nem tudunk változtatni, az azonban tagadhatatlan, hogy a digitalizáció elismertsége hatalmasat nőtt, számos korábban elképzelhetetlen területen teljesen természetessé, mindennapjaink részévé vált a digitális tér használata. Nehéz lett volna felelősséggel azt jósolni akárcsak 2018-ban, hogy néhány éven belül ennyire elterjedt lesz majd a távoktatás, a távmunka. Sokaknak a kényszerpihenő, a bezártság, akár az addig utazással töltött felszabadult idő lehetőséget teremtett a régen tervezett elképzelések megvalósításához vagy új gondolatok kidolgozásához. 

A világban a felszín alatt zajlik egyfajta tudományos verseny, amely a technológiai áttörésekkel kecsegtető területekre fókuszál. A változásokat előkészítő forradalmi technológiák (pl. mesterséges intelligencia, kvantumtechnológia, nanotechnológia és egyéb újszerű anyagtechnológiai eljárások, adatfeldolgozás és a humán képességfejlesztés) önmagukban is jelentős változásokat hoznak majd az életünkben, azonban azok kombinációi jelenleg megjósolhatatlan hatással lehetnek a jövőnkre. Már most is tanúi lehetünk a folyamatnak, amikor a mesterséges intelligencia – kihasználva a megnövekedett számítási kapacitásokat, hatalmas adatbázisok anyagait feldolgozva – számos területen ér el jelentős áttörést. A kvantumtechnológia segítségével a jelenlegi titkosítási rendszerek az előrejelzések szerint könnyedén feltörhetőek lesznek, vagy mások számára megfejthetetlen titkosítási eljárásokkal állnak elő.

A tét nem csekély, hiszen aki hamarabb ér el felhasználható eredményt ezeken a területeken, az akár jelentős ideig meghatározó tényező lehet egy-egy szektorban. Nagy a közös felelősségünk abban, hogy mire használjuk az új technológiákat, és természetesen ebben meghatározóak a már kialakult morális és jogi keretek, amelyeket remélhetőleg minden szereplő azonosan fontosnak tart. A rendszerek alkalmazásának kényelmesebbé válásával egy időben megnövekszik az információbiztonsággal és a rendszerek biztonságos üzemeltetésével kapcsolatos feladatkör is, hiszen a rendszer szilárdságát a leggyengébb láncszem erőssége határozza meg.

A több tudományterületet integráló rendszerek azonban akkor szolgálják legjobban a fejlődésünket, ha ezeket a bonyolult eljárásokat minél egyszerűbben tudjuk az átlagos felhasználók számára is használhatóvá tenni. Ez pedig egy olyan közös kihívás, amely nem csupán a haderőben jelenik meg, hanem mindenhol, ahol korszerű és bonyolult eszközrendszereket üzemeltetnek. 

A haderőben már korábban megkezdődött és folyamatos a nagyrészt analóg technológiáról a legújabb világszínvonalú digitális technológiára történő átállás. Az új eszközök, fegyverrendszerek megnövekedett képességei új kihívásokat is hoztak magukkal, amelyek elengedhetetlenné teszik a humán erőforrás komplex fejlesztését. Elkerülhetetlen az ember és a gép kapcsolatának vizsgálata, a folyamatok keretek között tartása, illetve a vezető, irányító szerep megtartása. 

Számos területen még kezdeti fázisban vannak a kutatások, így mindenkinek van lehetősége, hogy az általa választott területen elmélyedve, valami újat alkotva segítse az emberiséget a felmerülő problémák zökkenőmentesebb megoldásában. Ezen dolgozunk mi is, és várjuk a hazai digitális innovátorok fejlesztéseit, megoldásait, hiszen közös érdekünk a valós problémákra fókuszáló, felhasználóbarát digitális fejlesztések beépülése a mindennapjainkba.

A 100 magyar találmány és fejlesztés 2020 című kiadványban megjelent írása:

Innováció? Fókuszba az embert!

Az innováció kapcsán elsősorban a technológiára gondolunk. A változás felgyorsult, aminek egyik kiváltó tényezője az energia előállítása, tárolása és menedzselése, valamint a biotechnológia, robotika, az információtechnológia és a nanotechnológia területén bekövetkezett fejlődés. Az autonóm rendszerek, a mesterséges intelligencia és az összehangolt hálózatok korában eljutottunk oda, hogy az ember lett a leggyengébb láncszem, ezáltal a fejlődés és a gyors döntéshozatal akadályozója. 

A technológia fejlődése miatt átalakultak az emberrel szemben támasztott követelmények. A lexikális tudás és az egyéni tehetség értéke a csoportban való együttműködéssel szemben csökken, hiszen a világháló által biztosított információ, az adatbányászat és a mesterséges intelligencia adatfeldolgozó lehetősége messze meghaladja az emberek egyéni képességeit. 

Az igazi innovációs versenyfutás a színfalak mögött, a háttérben zajlik. Ez nem kizárólag az új technológiák csatája, a küzdelem az emberi tényező fejlesztése köré összpontosul. Ez a terület határozza meg az új innovációk kifejlesztésének potenciálját, valamint az újdonságok bevezetésének és gyors adaptálásának képességét. Több tudományterület, akár kontinenseken keresztül átívelő koordinált csapatmunka eredményeképpen születnek az igazán nagy fejlesztések.

Előtérbe kerültek a komfortzónából kilépő, a tudományterületeken átnyúló, csoportmunkára képes, kreatív gondolkodással rendelkező személyek, akik nélkül a kívánt innováció nem lehet eredményes. Hol vannak ők, és hogyan tudjuk megszerezni őket? A rossz hír, hogy kevesen vannak, ezért nagyon költséges a megszerzésük, és nehéz a megtartásuk. A jó hír, hogy lehet megoldás a problémára.

Napjainkban az iskolai végzettség messze nem elégséges ahhoz, hogy sikereket érjünk el az innováció területén. A szakmai munka végzéséhez nélkülözhetetlen oktatást természetesnek vesszük, a kognitív képességek fejlesztésére azonban nem fordítunk elegendő figyelmet, amely pedig nem csupán a cégek, de az egyének hasznára is válhat, növelve az elköteleződést. Az emberek mindenoldalú fejlesztése biztosíthatja azt a hátteret, amelyre a kiélezett versenyhelyzetben szükségünk van. Ezért tartom fontosnak a humán faktort, a fizikális, mentális és kognitív fejlesztést célzó programok és tanfolyamok bevezetését, amely által bővíthető az innovációra képes személyek szűk köre.

Évezredek óta sok fejtörést okoz a „mai fiatalokkal” való kommunikáció az eltérő értékrend és a gondolkodási különbözőség miatt. Ebben a kérdésben egyértelmű a helyes irány, olyan eljárásokat, rendszereket kell kidolgozni, amelyek képesek bevonni őket az értékteremtésbe. Az interaktív távoktatás, a játékos tanulás, az internetes szakmai szerepjátékok alkalmazása, a kreativitás bátorítása növelheti az aktivitás mértékét. 

Ha az elmúlt évtizedek alatt bekövetkezett hatalmas technológiai fejlődéssel párhuzamosan hasonló fejlesztést hajtottunk volna végre a humán területen is, akkor vajon hol tartanánk most? Valószínűleg sokkal előbbre, de van lehetőségünk a felzárkózásra. 

Jelenleg nem az a kérdés, hogy lesz-e használható AR, VR, hanem az, hogy képesek leszünk-e ezeket az új eszközöket problémáink megoldására adaptív módon használni. 

Az emberi tényező a fejlődésünk záloga. Kihagyhatatlan, mert a kreativitása nem pótolható mással, illetve a fontos esetekben az ember kezében kell hagyni a végső döntés lehetőségét és felelősségét. 

A munkám miatt gyakran kérdezik tőlem: „Milyen lesz a jövő?” A válasz egyszerű: olyan, amilyenné közösen alakítjuk, mi, emberek.