Szarka Csaba ezredes
a Magyar Honvédség Modernizációs Intézet, Innovációs Igazgatóság, Innovációs
Stratégiai Osztály osztályvezetője
A 100 magyar találmány és fejlesztés 2021 című kiadványban megjelent írása:
Digitalizáció, robotizáció, humanizáció
A digitalizáció valószínűleg jelentősebb hatással bír majd életünkre, mint az elektromosság felfedezése és elterjedése. Az elmúlt évtizedekben olyan mértékű változás, fejlődés ment végbe a világban, amely alapvetően megváltoztatta életünket, mindennapjainkat. Ha visszagondolunk a régmúltra, akkor emlékezhetünk arra, hogy 20 éve még informatikusnak hívták azt a személyt, aki programokat telepített, összehangolta a kivetítést, adatot mentett le, netán videókonferenciát szervezett. Manapság ezek a tevékenységek hozzátartoznak egy átlagos felhasználó mindennapi rutinjához, és a munkahelyeken minimálisan elvártak ezek az ismeretek.
Közhelyszámba megy, hogy az egyének által ma használt informatikai eszközök kapacitásáról évtizedekkel ezelőtt legfeljebb csak ábrándozhattak a szakemberek. Ha összehasonlítjuk a 20 évvel ezelőtti háztartásonként használt digitális eszközeink számát, képességét, illetve a mai helyzetet, akkor egyértelmű a különbség. A háztartások többségében elterjedtek az okos eszközök; telefon, TV, lámpa, játékok és a többi kényelmi eszköz, mint a smart home applikációk. A megbízható és megfizethető internetelérhetőségnek köszönhetően pedig mindenhova magunkkal tudjuk vinni a kis személyre szabott világunkat. A mesterséges intelligencia alkalmazása egyre elterjedtebb, kiszolgálják az igényeinket, beépülnek a mindennapjainkba. A közösségi felületek lehetőséget biztosítanak új ismeretségek kialakítására, illetve a meglévők ápolására, az idő és távolság (hamarosan talán már a nyelv is) egyre kevésbé okoz problémát a kommunikációban.
Habár jelenlég még távolinak tűnhet, de ideje felkészülni arra az időre, amikor az automatizáció térnyerése kiszorítja a munkavállalók egy részét a munkaerőpiacról. Már jelenleg is találhatunk olyan üzemeket, gyártórészlegeket, ahonnan szinte emberi kéz érintése nélkül kerülnek ki a termékek. A robotizáció jövőbeni mértékére vonatkozóan csak találgatások vannak, de az előrejelzések szerint egyre több tevékenységi területet fog érinteni. A folyamatot megállítani nem lehet, viszont megfelelő előrelátással törekedni kell arra, hogy a legjobbat hozzuk ki a változásból.
A technológiai fejlődés ütemétől azonban messze elmaradt a humán képességeink fejlesztése; nem lettünk okosabbak, ügyesebbek, az alapvető igényeink sem változtak, ezekre a területekre nem fordítottunk elegendő figyelmet, energiát. A trendek azt mutatják, hogy számos területen a robotika a mesterséges intelligenciával közösen átveszi majd az emberi tevékenységek egy részét, és sokkal hatékonyabban fogja a feladatokat ellátni, kiváltva ezzel a humán erőforrást.
Mi lesz az emberek szerepe a jövőben? Hogyan tudunk felkészülni és sikeresen alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz? Talán az okos eszközök, személyi szenzorok használatával olyan személyre szabott fejlesztéseket tudunk majd kínálni, amelyek minden embernek a számára leghatékonyabb módon járul hozzá a lehetőségei maximalizálásához. Ehhez a technológiai háttér már ma is nagyrészt biztosított és a jövőben egyre elérhetőbb lesz. Sokkal inkább a cél megfogalmazása és az ehhez szükséges erőforrások biztosítása a kétséges terület. Egyre több magasan kvalifikált, rendszerszemlélettel rendelkező, az újdonságokra nyitott személyre van szükség, akik képesek és hajlandóak is a bonyolult problémákat a többség számára a technológia alkalmazásával egyszerűsíteni.
Mindez azt is jelenti, hogy a piac egyik szegmense dinamikus bővülés előtt áll, egyre nagyobb szükség lesz a személyekre szabott fejlesztésekre. Annak reményében kívánok sok sikeres innovációt, hogy nagy számban lesznek közöttük olyanok, amelyek az emberek fejlesztéséhez is hozzájárulnak.
A 100 magyar digitális fejlesztés 2021 című kiadványban megjelent írása:
A vírussal terjed a digitalizáció?
A 2020-as év többségünknek kellemetlen meglepetéseket hozott, ezért általában nem is szívesen fogunk rá visszaemlékezni. Ami elmúlt, azon nem tudunk változtatni, az azonban tagadhatatlan, hogy a digitalizáció elismertsége hatalmasat nőtt, számos korábban elképzelhetetlen területen teljesen természetessé, mindennapjaink részévé vált a digitális tér használata. Nehéz lett volna felelősséggel azt jósolni akárcsak 2018-ban, hogy néhány éven belül ennyire elterjedt lesz majd a távoktatás, a távmunka. Sokaknak a kényszerpihenő, a bezártság, akár az addig utazással töltött felszabadult idő lehetőséget teremtett a régen tervezett elképzelések megvalósításához vagy új gondolatok kidolgozásához.
A világban a felszín alatt zajlik egyfajta tudományos verseny, amely a technológiai áttörésekkel kecsegtető területekre fókuszál. A változásokat előkészítő forradalmi technológiák (pl. mesterséges intelligencia, kvantumtechnológia, nanotechnológia és egyéb újszerű anyagtechnológiai eljárások, adatfeldolgozás és a humán képességfejlesztés) önmagukban is jelentős változásokat hoznak majd az életünkben, azonban azok kombinációi jelenleg megjósolhatatlan hatással lehetnek a jövőnkre. Már most is tanúi lehetünk a folyamatnak, amikor a mesterséges intelligencia – kihasználva a megnövekedett számítási kapacitásokat, hatalmas adatbázisok anyagait feldolgozva – számos területen ér el jelentős áttörést. A kvantumtechnológia segítségével a jelenlegi titkosítási rendszerek az előrejelzések szerint könnyedén feltörhetőek lesznek, vagy mások számára megfejthetetlen titkosítási eljárásokkal állnak elő.
A tét nem csekély, hiszen aki hamarabb ér el felhasználható eredményt ezeken a területeken, az akár jelentős ideig meghatározó tényező lehet egy-egy szektorban. Nagy a közös felelősségünk abban, hogy mire használjuk az új technológiákat, és természetesen ebben meghatározóak a már kialakult morális és jogi keretek, amelyeket remélhetőleg minden szereplő azonosan fontosnak tart. A rendszerek alkalmazásának kényelmesebbé válásával egy időben megnövekszik az információbiztonsággal és a rendszerek biztonságos üzemeltetésével kapcsolatos feladatkör is, hiszen a rendszer szilárdságát a leggyengébb láncszem erőssége határozza meg.
A több tudományterületet integráló rendszerek azonban akkor szolgálják legjobban a fejlődésünket, ha ezeket a bonyolult eljárásokat minél egyszerűbben tudjuk az átlagos felhasználók számára is használhatóvá tenni. Ez pedig egy olyan közös kihívás, amely nem csupán a haderőben jelenik meg, hanem mindenhol, ahol korszerű és bonyolult eszközrendszereket üzemeltetnek.
A haderőben már korábban megkezdődött és folyamatos a nagyrészt analóg technológiáról a legújabb világszínvonalú digitális technológiára történő átállás. Az új eszközök, fegyverrendszerek megnövekedett képességei új kihívásokat is hoztak magukkal, amelyek elengedhetetlenné teszik a humán erőforrás komplex fejlesztését. Elkerülhetetlen az ember és a gép kapcsolatának vizsgálata, a folyamatok keretek között tartása, illetve a vezető, irányító szerep megtartása.
Számos területen még kezdeti fázisban vannak a kutatások, így mindenkinek van lehetősége, hogy az általa választott területen elmélyedve, valami újat alkotva segítse az emberiséget a felmerülő problémák zökkenőmentesebb megoldásában. Ezen dolgozunk mi is, és várjuk a hazai digitális innovátorok fejlesztéseit, megoldásait, hiszen közös érdekünk a valós problémákra fókuszáló, felhasználóbarát digitális fejlesztések beépülése a mindennapjainkba.
A 100 magyar találmány és fejlesztés 2020 című kiadványban megjelent írása:
Innováció? Fókuszba az embert!
Az innováció kapcsán elsősorban a technológiára gondolunk. A változás felgyorsult, aminek egyik kiváltó tényezője az energia előállítása, tárolása és menedzselése, valamint a biotechnológia, robotika, az információtechnológia és a nanotechnológia területén bekövetkezett fejlődés. Az autonóm rendszerek, a mesterséges intelligencia és az összehangolt hálózatok korában eljutottunk oda, hogy az ember lett a leggyengébb láncszem, ezáltal a fejlődés és a gyors döntéshozatal akadályozója.
A technológia fejlődése miatt átalakultak az emberrel szemben támasztott követelmények. A lexikális tudás és az egyéni tehetség értéke a csoportban való együttműködéssel szemben csökken, hiszen a világháló által biztosított információ, az adatbányászat és a mesterséges intelligencia adatfeldolgozó lehetősége messze meghaladja az emberek egyéni képességeit.
Az igazi innovációs versenyfutás a színfalak mögött, a háttérben zajlik. Ez nem kizárólag az új technológiák csatája, a küzdelem az emberi tényező fejlesztése köré összpontosul. Ez a terület határozza meg az új innovációk kifejlesztésének potenciálját, valamint az újdonságok bevezetésének és gyors adaptálásának képességét. Több tudományterület, akár kontinenseken keresztül átívelő koordinált csapatmunka eredményeképpen születnek az igazán nagy fejlesztések.
Előtérbe kerültek a komfortzónából kilépő, a tudományterületeken átnyúló, csoportmunkára képes, kreatív gondolkodással rendelkező személyek, akik nélkül a kívánt innováció nem lehet eredményes. Hol vannak ők, és hogyan tudjuk megszerezni őket? A rossz hír, hogy kevesen vannak, ezért nagyon költséges a megszerzésük, és nehéz a megtartásuk. A jó hír, hogy lehet megoldás a problémára.
Napjainkban az iskolai végzettség messze nem elégséges ahhoz, hogy sikereket érjünk el az innováció területén. A szakmai munka végzéséhez nélkülözhetetlen oktatást természetesnek vesszük, a kognitív képességek fejlesztésére azonban nem fordítunk elegendő figyelmet, amely pedig nem csupán a cégek, de az egyének hasznára is válhat, növelve az elköteleződést. Az emberek mindenoldalú fejlesztése biztosíthatja azt a hátteret, amelyre a kiélezett versenyhelyzetben szükségünk van. Ezért tartom fontosnak a humán faktort, a fizikális, mentális és kognitív fejlesztést célzó programok és tanfolyamok bevezetését, amely által bővíthető az innovációra képes személyek szűk köre.
Évezredek óta sok fejtörést okoz a „mai fiatalokkal” való kommunikáció az eltérő értékrend és a gondolkodási különbözőség miatt. Ebben a kérdésben egyértelmű a helyes irány, olyan eljárásokat, rendszereket kell kidolgozni, amelyek képesek bevonni őket az értékteremtésbe. Az interaktív távoktatás, a játékos tanulás, az internetes szakmai szerepjátékok alkalmazása, a kreativitás bátorítása növelheti az aktivitás mértékét.
Ha az elmúlt évtizedek alatt bekövetkezett hatalmas technológiai fejlődéssel párhuzamosan hasonló fejlesztést hajtottunk volna végre a humán területen is, akkor vajon hol tartanánk most? Valószínűleg sokkal előbbre, de van lehetőségünk a felzárkózásra.
Jelenleg nem az a kérdés, hogy lesz-e használható AR, VR, hanem az, hogy képesek leszünk-e ezeket az új eszközöket problémáink megoldására adaptív módon használni.
Az emberi tényező a fejlődésünk záloga. Kihagyhatatlan, mert a kreativitása nem pótolható mással, illetve a fontos esetekben az ember kezében kell hagyni a végső döntés lehetőségét és felelősségét.
A munkám miatt gyakran kérdezik tőlem: „Milyen lesz a jövő?” A válasz egyszerű: olyan, amilyenné közösen alakítjuk, mi, emberek.