Török József
a Kék Bolygó Klímavédelmi Kockázati Tőkealap befektetési igazgatója
A 100 Magyar Energia és Klíma Innováció 2024 című kiadványban megjelent írása:
Innováció: nem pusztán valami új
Innovációról akkor beszélünk, ha valamit egy új megoldással hatékonyabban, kevesebb erőfeszítéssel, más sebességgel érünk el, vagy ugyanabból az erőforrásmixből jobb eredményt hozunk.
Az innováció nem pusztán valami újnak a feltalálása. A találmányért önmagában nem érdemes hajtani: ha nem lesz belőle hasznosulás, ha nem teszi jobbá a társadalmat, vagy nem járul hozzá a környezetünk fenntarthatóságához, akkor a ráfordított idő, pénz és energia jelentős részben elveszett. Nem mind, hiszen a folyamatból akkor is tanul az ember, ha elbukik. A probléma akkor van, ha pusztán a fejlesztés sikeréért küzd akár évtizedeken keresztül és nem a fejlesztés hasznosításáért.
Érdemi különbség van tehát a feltalálás folyamata és az innováció között. Kockázatitőke-befektetőként ez halmozottan igaz: nem tudjuk pusztán a technológiai újítást, a jobb folyamatokat vagy a jobban sikerült design-t értékelni, ha nincs meg az a célcsoport, akinek érdekében áll hasznosítani azt. Egyszerűbben mondva: ha nincs piac, akkor hiábavaló volt a fejlesztés.
Az innováció egyben egy hosszú folyamat is: amikor egy vállalkozás arra adja a fejét, hogy ne csak megismert, követett vagy éppen elvárt sémák alapján dolgozzon, hanem saját tudást tegyen a folyamataiba, akkor innovációról beszélünk. Az általam látott gyártóüzemek számos saját innovációval bírtak: jó részüket a menedzsment védelem alá helyezte, azonban sok esetben fel sem merült, hogy az általuk alkalmazott megoldás valamilyen újdonságot jelentene. Nem mérték fel sokszor, hogy ez igenis a saját szellemi termékük, amelynek piaci értéke van.
Az innováció versenyelőnyt jelent. Látjuk azon vállalkozásokat és országokat, ahol az innováció támogatása oktatással, munkaszervezéssel, adóelőnyökkel vagy egyéb pénzbeli ösztönzőkkel milyen hatással járt: 20–30 éve még nem létező autóipari, mobilkommunikációs világcégek eszközein utazunk és dolgozunk; az energiatárolás vagy az élelmiszeripar gondjaira is folyamatosan jönnek újabb és újabb megoldási kísérletek olyan országokból, ahol az iparnak mindössze pár évtizedes hagyománya van.
Az innováció meghonosítása egy vállalkozásban szintén nem egyhetes mutatvány: nemcsak a vezetők, de az alkalmazotti ranglétra alján dolgozókban is tudatosítani kell, hogy mi vezérli a menedzsmentet, mi teremt értéket a vállalkozás és a tulajdonosai számára. Ha az innováció iránti igény és elkötelezettség nem fut végig a teljes csapaton, akkor hiába lesznek jól hangzó célok, hiába lesz „lean” a szervezet, és fog dübörögni az agilitás, elmarad a várt eredmény. Az innováció nem működik utasítással. A „holnaptól innovatívak leszünk” szlogen még sehol nem vált be, a példamutatás itt ugyanolyan fontos, mint a gyereknevelésnél.
Az innovációért tenni kell: számos módszertan áll rendelkezésre a kisvállalkozástól a nemzetközi multicégig mindenkinek, hogyan tud olyan működési környezetet biztosítani, ahol a munkatársak hajlandóak és tudnak is tenni a vállalkozás piaci előnyének biztosításáért – és végső soron saját maguk életminőségének javításáért is.