Ulbert István

Ulbert István

egyetemi tanár, az MTA doktora, általános orvos és villamosmérnök, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Információs Technológiai és Bionikai Kar, valamint Természettudományi Kutatóközpont, Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet

A 100 magyar találmány és fejlesztés 2020 című kiadványban megjelent írása:

Kritika, kitartás, kreativitás

Sokat gondolkodtam mostanában az innováció, a tudomány és az oktatás kapcsolatán. Különleges okot adott erre a jelenlegi tudományos és oktatási infrastruktúra kezdődő átszervezése. Mindezen változások középpontjában az ember áll, az okos, alkotókész, ötletes, bírálni és tettre kész Homo Ludens.

Mi is kell a hatékony innovációhoz? Alapvetően az a megfelelő tudással rendelkező, kreatív, kritikus és vállalkozókedvű ember, akit éppen ezek a változások érintenek napjainkban. Optimista vagyok, ezért is gondolom azt, hogy a jelenleg zajló eseményeknek pozitív hatásuk lesz végül is az alkotó, kutató, oktató és innováló emberek számára, még ha jelen pillanatban elég borúsnak is tűnhet sokaknak a jövő. Gondolom ezt azért, mert látok magam körül felnőni egy lelkes, fiatal, kreatív kutatói, fejlesztői és vállalkozói csapatot, akik kis túlzással a jég hátán is megélnek.

Tudás nélkül nincs innováció, ez trivialitás. Az, hogy miként szerezhetjük meg a tudást, milyen ez a tudás, melyek a lényeges alkotórészei, ezek a mai kor kulcskérdései.

Persze a tudás mellett a készségek is nagyon sokat számítanak. A kreativitás, magyarán az ötletesség, leleményesség egy olyan készség, amely keveseknek adatik meg, de sokan és magas szintre fejleszthetik a már meglévő alapjaikat. Hasonló a helyzet a kritikai képességekkel is, van, akivel ez az adomány természetesen születik, de a fejlesztésében is nagy távlatok nyithatók.

Sokan az oktatás legfontosabb és szinte egyedüli feladataként látják a tárgyi tudás átadását. Ez a megközelítés, ha igaz is volt a múltban, a jelenben és a jövőben valószínűleg nem lesz megfelelő stratégia. A világban felhalmozott tudásanyag szinte exponenciális mértékben bővül, egyetlen emberi agyba ezt a mennyiségű információt begyömöszölni nem lehet, de nem is lenne lehetséges, amit az is mutat, hogy mára már a polihisztorok régen kihaltak. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak a magasan specializált tudásnak van létjogosultsága, mert a nyitottság, a széles látókör és befogadási készség is rendkívül fontos, különösen, ha a bevett módszerekkel egy probléma nem oldható meg.

Véleményem szerint az innováció másik fontos mozgatója a tudomány. Ez a diszciplína persze nagyon közel is áll hozzám, hiszen magam is idegtudománnyal foglalkozom már jó ideje. Ennek a területnek a magas szintű műveléséhez kreativitás és kritikai hozzáállás szükséges. E kettő nélkül lehet a kutató bármilyen kitartó, nem lesz sikeres. Igaz ez az innovációra is, tehát a kritika, a kreativitás és a kitartás hármasa elengedhetetlen tulajdonságok ezen a területen is.

Sem a tudomány, sem az oktatás, sem az innováció nem a magányos emberek foglalatossága. Meg kell tanulnunk csapatban dolgozni, oktatni, kutatni és innoválni, ha hatékonyak szeretnénk lenni. A csapatban persze számos konfliktus támad majd, amit meg kell oldani, aminek a menedzseléséhez szintén meglévő és fejleszthető készségek kellenek, amit leginkább szintén az oktatáson keresztül lehet elsajátítani.

Összefoglalva, véleményem szerint a hatékony innováció megvalósításának egyik lehetséges stratégiája a kutatásban és az oktatásban rejlő értékek okos kiaknázása, az oktatás és tudomány eredményeinek lefordítása az innováció nyelvére.