Daoda Zoltán
az AGRO.bio Hungary Kft. szakmai igazgatója, alapítója
A 100 magyar agrár innováció 2022 című kiadványban megjelent írása:
Innováció, a kreatív ember álma
„Az innováció egy kreatív ötletből születő folyamatot jelöl, amely megvalósítja az ötletet.” (Wikipédia)
Számomra az innováció nem csak az ötlettől a megvalósulásáig terjed. Ahhoz, hogy egy ötlethez eljuthassunk, meg kell előzze a nyitottság más és új információkra s azok folyamatos befogadása. Ez van, amikor rövid ideig tart, de sokszor több hét, hónap vagy akár év múltán kerekedik ötletté, mert egy tényező csak jóval később egészíti ki gondolatainkat.
A bátor, de körültekintő gondolkodás tudja megalapozni, hogy egy kreatív ötletből megvalósulhasson az innováció, a kreatív ember álma.
Az a jó innováció, ami akár több problémára is tud megoldást adni rövid és hosszú távon egyaránt, egyben gazdasági, társadalmi előnyöket biztosít fenntarthatóan. Szükséges hozzá a másként gondolkodás, ami kiemeli az addigi folyamatokból, lehetőségekből. A megvalósulást követően legyen képes magához vonzani az érdekeltek figyelmét, fókuszát, ami az új innováció kezdeti, majd folyamatos hasznosulásához szükséges.
Az agrárium innovációi rendkívül szerteágazóak szerencsénkre, ami azt mutatja, hogy a megálmodók napi szintű hatásokkal szembesülnek folyamatosan, amelyek mielőbbi konkrét válaszokat, megoldásokat igényelnek. Valamennyi ágazatban naponta olvashatunk valamilyen új, hatékony találmányról, megoldásról. Ezeket sokszor a keserű kényszer szüli meg, de legalább megszületnek s nem maradnak véka alatt!
A mai és a holnapi környezeti, gazdasági kihívások, sokszor és ismétlődően szélsőséges jelenségek komoly fejtörést okoznak az agráriumban tevékenykedőknek, és ezek elkerüléséhez elengedhetetlenül szükséges az újdonságok megismerése, illetve megismertetése. Hisz sok fejlesztés már régóta – több 10 éve – ismert, de a szokásjogok, a torzító támogatási rendszerek nem engedik érvényesülni, csak kismértékben.
Szerencsére azért jelentős mennyiségű újdonságot állítunk folyamatosan csatarendbe, s így tudják az agrárium szereplői, a gazdák, a beszállítók stb. tevékenységüket optimalizálni és gazdaságosabbá tenni, amihez a megfelelő szakmai döntéseket képesek meghozni.
A 100 magyar digitális fejlesztés 2021 című kiadványban megjelent írása:
A vírussal terjed a digitalizáció?
A 2020-as év többségünknek kellemetlen meglepetéseket hozott, ezért általában nem is szívesen fogunk rá visszaemlékezni. Ami elmúlt, azon nem tudunk változtatni, az azonban tagadhatatlan, hogy a digitalizáció elismertsége hatalmasat nőtt, számos korábban elképzelhetetlen területen teljesen természetessé, mindennapjaink részévé vált a digitális tér használata. Nehéz lett volna felelősséggel azt jósolni akárcsak 2018-ban, hogy néhány éven belül ennyire elterjedt lesz majd a távoktatás, a távmunka. Sokaknak a kényszerpihenő, a bezártság, akár az addig utazással töltött felszabadult idő lehetőséget teremtett a régen tervezett elképzelések megvalósításához vagy új gondolatok kidolgozásához.
A világban a felszín alatt zajlik egyfajta tudományos verseny, amely a technológiai áttörésekkel kecsegtető területekre fókuszál. A változásokat előkészítő forradalmi technológiák (pl. mesterséges intelligencia, kvantumtechnológia, nanotechnológia és egyéb újszerű anyagtechnológiai eljárások, adatfeldolgozás és a humán képességfejlesztés) önmagukban is jelentős változásokat hoznak majd az életünkben, azonban azok kombinációi jelenleg megjósolhatatlan hatással lehetnek a jövőnkre. Már most is tanúi lehetünk a folyamatnak, amikor a mesterséges intelligencia – kihasználva a megnövekedett számítási kapacitásokat, hatalmas adatbázisok anyagait feldolgozva – számos területen ér el jelentős áttörést. A kvantumtechnológia segítségével a jelenlegi titkosítási rendszerek az előrejelzések szerint könnyedén feltörhetőek lesznek, vagy mások számára megfejthetetlen titkosítási eljárásokkal állnak elő.
A tét nem csekély, hiszen aki hamarabb ér el felhasználható eredményt ezeken a területeken, az akár jelentős ideig meghatározó tényező lehet egy-egy szektorban. Nagy a közös felelősségünk abban, hogy mire használjuk az új technológiákat, és természetesen ebben meghatározóak a már kialakult morális és jogi keretek, amelyeket remélhetőleg minden szereplő azonosan fontosnak tart. A rendszerek alkalmazásának kényelmesebbé válásával egy időben megnövekszik az információbiztonsággal és a rendszerek biztonságos üzemeltetésével kapcsolatos feladatkör is, hiszen a rendszer szilárdságát a leggyengébb láncszem erőssége határozza meg.
A több tudományterületet integráló rendszerek azonban akkor szolgálják legjobban a fejlődésünket, ha ezeket a bonyolult eljárásokat minél egyszerűbben tudjuk az átlagos felhasználók számára is használhatóvá tenni. Ez pedig egy olyan közös kihívás, amely nem csupán a haderőben jelenik meg, hanem mindenhol, ahol korszerű és bonyolult eszközrendszereket üzemeltetnek.
A haderőben már korábban megkezdődött és folyamatos a nagyrészt analóg technológiáról a legújabb világszínvonalú digitális technológiára történő átállás. Az új eszközök, fegyverrendszerek megnövekedett képességei új kihívásokat is hoztak magukkal, amelyek elengedhetetlenné teszik a humán erőforrás komplex fejlesztését. Elkerülhetetlen az ember és a gép kapcsolatának vizsgálata, a folyamatok keretek között tartása, illetve a vezető, irányító szerep megtartása.
Számos területen még kezdeti fázisban vannak a kutatások, így mindenkinek van lehetősége, hogy az általa választott területen elmélyedve, valami újat alkotva segítse az emberiséget a felmerülő problémák zökkenőmentesebb megoldásában. Ezen dolgozunk mi is, és várjuk a hazai digitális innovátorok fejlesztéseit, megoldásait, hiszen közös érdekünk a valós problémákra fókuszáló, felhasználóbarát digitális fejlesztések beépülése a mindennapjainkba.
A 100 magyar találmány és fejlesztés 2020 című kiadványban megjelent írása:
Innováció? Fókuszba az embert!
Az innováció kapcsán elsősorban a technológiára gondolunk. A változás felgyorsult, aminek egyik kiváltó tényezője az energia előállítása, tárolása és menedzselése, valamint a biotechnológia, robotika, az információtechnológia és a nanotechnológia területén bekövetkezett fejlődés. Az autonóm rendszerek, a mesterséges intelligencia és az összehangolt hálózatok korában eljutottunk oda, hogy az ember lett a leggyengébb láncszem, ezáltal a fejlődés és a gyors döntéshozatal akadályozója.
A technológia fejlődése miatt átalakultak az emberrel szemben támasztott követelmények. A lexikális tudás és az egyéni tehetség értéke a csoportban való együttműködéssel szemben csökken, hiszen a világháló által biztosított információ, az adatbányászat és a mesterséges intelligencia adatfeldolgozó lehetősége messze meghaladja az emberek egyéni képességeit.
Az igazi innovációs versenyfutás a színfalak mögött, a háttérben zajlik. Ez nem kizárólag az új technológiák csatája, a küzdelem az emberi tényező fejlesztése köré összpontosul. Ez a terület határozza meg az új innovációk kifejlesztésének potenciálját, valamint az újdonságok bevezetésének és gyors adaptálásának képességét. Több tudományterület, akár kontinenseken keresztül átívelő koordinált csapatmunka eredményeképpen születnek az igazán nagy fejlesztések.
Előtérbe kerültek a komfortzónából kilépő, a tudományterületeken átnyúló, csoportmunkára képes, kreatív gondolkodással rendelkező személyek, akik nélkül a kívánt innováció nem lehet eredményes. Hol vannak ők, és hogyan tudjuk megszerezni őket? A rossz hír, hogy kevesen vannak, ezért nagyon költséges a megszerzésük, és nehéz a megtartásuk. A jó hír, hogy lehet megoldás a problémára.
Napjainkban az iskolai végzettség messze nem elégséges ahhoz, hogy sikereket érjünk el az innováció területén. A szakmai munka végzéséhez nélkülözhetetlen oktatást természetesnek vesszük, a kognitív képességek fejlesztésére azonban nem fordítunk elegendő figyelmet, amely pedig nem csupán a cégek, de az egyének hasznára is válhat, növelve az elköteleződést. Az emberek mindenoldalú fejlesztése biztosíthatja azt a hátteret, amelyre a kiélezett versenyhelyzetben szükségünk van. Ezért tartom fontosnak a humán faktort, a fizikális, mentális és kognitív fejlesztést célzó programok és tanfolyamok bevezetését, amely által bővíthető az innovációra képes személyek szűk köre.
Évezredek óta sok fejtörést okoz a „mai fiatalokkal” való kommunikáció az eltérő értékrend és a gondolkodási különbözőség miatt. Ebben a kérdésben egyértelmű a helyes irány, olyan eljárásokat, rendszereket kell kidolgozni, amelyek képesek bevonni őket az értékteremtésbe. Az interaktív távoktatás, a játékos tanulás, az internetes szakmai szerepjátékok alkalmazása, a kreativitás bátorítása növelheti az aktivitás mértékét.
Ha az elmúlt évtizedek alatt bekövetkezett hatalmas technológiai fejlődéssel párhuzamosan hasonló fejlesztést hajtottunk volna végre a humán területen is, akkor vajon hol tartanánk most? Valószínűleg sokkal előbbre, de van lehetőségünk a felzárkózásra.
Jelenleg nem az a kérdés, hogy lesz-e használható AR, VR, hanem az, hogy képesek leszünk-e ezeket az új eszközöket problémáink megoldására adaptív módon használni.
Az emberi tényező a fejlődésünk záloga. Kihagyhatatlan, mert a kreativitása nem pótolható mással, illetve a fontos esetekben az ember kezében kell hagyni a végső döntés lehetőségét és felelősségét.
A munkám miatt gyakran kérdezik tőlem: „Milyen lesz a jövő?” A válasz egyszerű: olyan, amilyenné közösen alakítjuk, mi, emberek.