Kukoda Péter

Kukoda Péter

az Antenna Hungária Információs Kft. ügyvezetője

100 magyar találmány és fejlesztés 2021

A 100 magyar találmány és fejlesztés 2021 című kiadványban megjelent írása:

Vállalkozószellem, innováció és technológiai fejlődés

Az emberiség rohamos fejlődésével párhuzamosan, ahhoz szorosan kapcsolódóan, számos kihívással kell, hogy szembe nézzen a 21. században. A legtöbbünk számára mára egyértelművé vált: ahogy élünk, ahogy a javakat fogyasztjuk, nem fenntartható hosszútávon. Egyre szélesebb körben felismert és elismert, hogy alapvető változás szükséges ahhoz, hogy jelenlegi életünk és üzleti gyakorlataink káros társadalmi és környezeti hatásait mérsékeljük.

Számos kutatás támasztja alá, hogy az emberiség a Föld erőforrásait kihasználja és a lehetőségeihez képest túlhasználja. A jelen társadalma gyakorlatilag a jövő generációk kárára éli fel, fogyasztja el a javakat.

Gro Harlem Brundtland, Norvégia korábbi miniszterelnöke az ENSZ-ben már 1987-ben felhívta a figyelmet erre a kihívásra. Az ENSZ azóta meghatározta a Fenntartható Fejlődési Célokat, melyek egy jobb és fenntarthatóbb jövő megvalósításának kereteit jelölik ki. Ezek olyan globális kihívásokkal foglalkoznak, mint a szegénység, az egyenlőtlenség, az éghajlatváltozás, a környezet romlása, a béke és az igazságszolgáltatás.

Mi, az Antenna Hungáriánál úgy gondoljuk, hogy az emberiség képes a fenti kihívások megoldására. De ahhoz, hogy előre tudjunk lépni, meg kell értenünk, hogy a problémák nem új keletűek, hanem hosszú, több évtizedes mechanizmusok révén alakultak ki. Így el kell fogadnunk, hogy a megoldás sem lesz egyszerű, és nem egyik pillanatról a másikra fog az ölünkbe hullani, hanem tudatosan, lépésről lépésre kell megváltoztatnunk a jelenlegi társadalmi-gazdasági környezetet.

A változáshoz a társadalmi-gazdasági keretrendszer transzformációjára és az emberi gondolkodás átalakítására egyszerre van szükség. Ebben a folyamatban kulcsszerep jut a vállalkozószellemnek, az innovációnak és a technológiai fejlődésnek. A startupokban e három tényező definíció szerint adottság, ezért hiszünk abban, hogy az innovatív vállalkozások – amelyek gyors skálázódásra képesek – kiemelt szerepet játszhatnak az átalakulásban.

Bár a startupok magukban hordozzák a jövő ígéretét, van néhány kulcserőforrás, amivel általában nem rendelkeznek: például anyagi tőke, kiterjedt infrastruktúra és kapcsolati háló. Ezek az építőelemek ugyanakkor a nagyobb, érett, bár kicsit lomhább vállalatokban megvannak. Így a jövőt leghatékonyabban e két entitás (startup és nagyvállalat) egyedi értékeire, képességeire alapozva lehet leginkább formálni. A startupok képesek katalizálni a nagyvállalati innovációs folyamatokat, formálni a dolgozók szemléletét; míg a nagyvállalat segítségével az új technológiák gyorsabb ütemben tudnak elterjedni, az innovatív termékek és szolgáltatások pedig egy szélesebb felhasználóbázishoz juthatnak el.

Az Antenna Hungária startup programja, az AHa!Brainstore e filozófia mentén jött létre. Törekszünk arra, hogy a startupokkal egy kölcsönösen gyümölcsöző együttműködést alakítsunk ki. A program kulcseleme, hogy a startupok és az Antenna Hungária kooperációját a lehető leghatékonyabban támogassuk. E logika által vezérelve alapvetően olyan startupokkal keressük a kapcsolódást, amelyek illeszkednek a vállalat stratégiájához, termék- és szolgáltatásportfóliójához. Cserébe pedig az Antenna Hungária hozzáférést biztosít az infrastruktúrájához, kapcsolatrendszeréhez, és nem utolsósorban tőkebefektetést kínál. Az AHa!Brainstore programon belül kialakított, a vállalat munkavállalóinak széles rétegét bevonó mentorprogram révén pedig nem csupán a startupoknak nyújtunk egyedi betekintési lehetőséget a társaság működésébe, hanem azzal párhuzamosan a dolgozói szemléletformálásnak is megágyazunk.

Kukoda Péter, az Antenna Hungária Információs Kft. ügyvezetője

A 100 magyar digitális fejlesztés 2021 című kiadványban megjelent írása:

A vírussal terjed a digitalizáció?

A 2020-as év többségünknek kellemetlen meglepetéseket hozott, ezért általában nem is szívesen fogunk rá visszaemlékezni. Ami elmúlt, azon nem tudunk változtatni, az azonban tagadhatatlan, hogy a digitalizáció elismertsége hatalmasat nőtt, számos korábban elképzelhetetlen területen teljesen természetessé, mindennapjaink részévé vált a digitális tér használata. Nehéz lett volna felelősséggel azt jósolni akárcsak 2018-ban, hogy néhány éven belül ennyire elterjedt lesz majd a távoktatás, a távmunka. Sokaknak a kényszerpihenő, a bezártság, akár az addig utazással töltött felszabadult idő lehetőséget teremtett a régen tervezett elképzelések megvalósításához vagy új gondolatok kidolgozásához. 

A világban a felszín alatt zajlik egyfajta tudományos verseny, amely a technológiai áttörésekkel kecsegtető területekre fókuszál. A változásokat előkészítő forradalmi technológiák (pl. mesterséges intelligencia, kvantumtechnológia, nanotechnológia és egyéb újszerű anyagtechnológiai eljárások, adatfeldolgozás és a humán képességfejlesztés) önmagukban is jelentős változásokat hoznak majd az életünkben, azonban azok kombinációi jelenleg megjósolhatatlan hatással lehetnek a jövőnkre. Már most is tanúi lehetünk a folyamatnak, amikor a mesterséges intelligencia – kihasználva a megnövekedett számítási kapacitásokat, hatalmas adatbázisok anyagait feldolgozva – számos területen ér el jelentős áttörést. A kvantumtechnológia segítségével a jelenlegi titkosítási rendszerek az előrejelzések szerint könnyedén feltörhetőek lesznek, vagy mások számára megfejthetetlen titkosítási eljárásokkal állnak elő.

A tét nem csekély, hiszen aki hamarabb ér el felhasználható eredményt ezeken a területeken, az akár jelentős ideig meghatározó tényező lehet egy-egy szektorban. Nagy a közös felelősségünk abban, hogy mire használjuk az új technológiákat, és természetesen ebben meghatározóak a már kialakult morális és jogi keretek, amelyeket remélhetőleg minden szereplő azonosan fontosnak tart. A rendszerek alkalmazásának kényelmesebbé válásával egy időben megnövekszik az információbiztonsággal és a rendszerek biztonságos üzemeltetésével kapcsolatos feladatkör is, hiszen a rendszer szilárdságát a leggyengébb láncszem erőssége határozza meg.

A több tudományterületet integráló rendszerek azonban akkor szolgálják legjobban a fejlődésünket, ha ezeket a bonyolult eljárásokat minél egyszerűbben tudjuk az átlagos felhasználók számára is használhatóvá tenni. Ez pedig egy olyan közös kihívás, amely nem csupán a haderőben jelenik meg, hanem mindenhol, ahol korszerű és bonyolult eszközrendszereket üzemeltetnek. 

A haderőben már korábban megkezdődött és folyamatos a nagyrészt analóg technológiáról a legújabb világszínvonalú digitális technológiára történő átállás. Az új eszközök, fegyverrendszerek megnövekedett képességei új kihívásokat is hoztak magukkal, amelyek elengedhetetlenné teszik a humán erőforrás komplex fejlesztését. Elkerülhetetlen az ember és a gép kapcsolatának vizsgálata, a folyamatok keretek között tartása, illetve a vezető, irányító szerep megtartása. 

Számos területen még kezdeti fázisban vannak a kutatások, így mindenkinek van lehetősége, hogy az általa választott területen elmélyedve, valami újat alkotva segítse az emberiséget a felmerülő problémák zökkenőmentesebb megoldásában. Ezen dolgozunk mi is, és várjuk a hazai digitális innovátorok fejlesztéseit, megoldásait, hiszen közös érdekünk a valós problémákra fókuszáló, felhasználóbarát digitális fejlesztések beépülése a mindennapjainkba.

A 100 magyar találmány és fejlesztés 2020 című kiadványban megjelent írása:

Innováció? Fókuszba az embert!

Az innováció kapcsán elsősorban a technológiára gondolunk. A változás felgyorsult, aminek egyik kiváltó tényezője az energia előállítása, tárolása és menedzselése, valamint a biotechnológia, robotika, az információtechnológia és a nanotechnológia területén bekövetkezett fejlődés. Az autonóm rendszerek, a mesterséges intelligencia és az összehangolt hálózatok korában eljutottunk oda, hogy az ember lett a leggyengébb láncszem, ezáltal a fejlődés és a gyors döntéshozatal akadályozója. 

A technológia fejlődése miatt átalakultak az emberrel szemben támasztott követelmények. A lexikális tudás és az egyéni tehetség értéke a csoportban való együttműködéssel szemben csökken, hiszen a világháló által biztosított információ, az adatbányászat és a mesterséges intelligencia adatfeldolgozó lehetősége messze meghaladja az emberek egyéni képességeit. 

Az igazi innovációs versenyfutás a színfalak mögött, a háttérben zajlik. Ez nem kizárólag az új technológiák csatája, a küzdelem az emberi tényező fejlesztése köré összpontosul. Ez a terület határozza meg az új innovációk kifejlesztésének potenciálját, valamint az újdonságok bevezetésének és gyors adaptálásának képességét. Több tudományterület, akár kontinenseken keresztül átívelő koordinált csapatmunka eredményeképpen születnek az igazán nagy fejlesztések.

Előtérbe kerültek a komfortzónából kilépő, a tudományterületeken átnyúló, csoportmunkára képes, kreatív gondolkodással rendelkező személyek, akik nélkül a kívánt innováció nem lehet eredményes. Hol vannak ők, és hogyan tudjuk megszerezni őket? A rossz hír, hogy kevesen vannak, ezért nagyon költséges a megszerzésük, és nehéz a megtartásuk. A jó hír, hogy lehet megoldás a problémára.

Napjainkban az iskolai végzettség messze nem elégséges ahhoz, hogy sikereket érjünk el az innováció területén. A szakmai munka végzéséhez nélkülözhetetlen oktatást természetesnek vesszük, a kognitív képességek fejlesztésére azonban nem fordítunk elegendő figyelmet, amely pedig nem csupán a cégek, de az egyének hasznára is válhat, növelve az elköteleződést. Az emberek mindenoldalú fejlesztése biztosíthatja azt a hátteret, amelyre a kiélezett versenyhelyzetben szükségünk van. Ezért tartom fontosnak a humán faktort, a fizikális, mentális és kognitív fejlesztést célzó programok és tanfolyamok bevezetését, amely által bővíthető az innovációra képes személyek szűk köre.

Évezredek óta sok fejtörést okoz a „mai fiatalokkal” való kommunikáció az eltérő értékrend és a gondolkodási különbözőség miatt. Ebben a kérdésben egyértelmű a helyes irány, olyan eljárásokat, rendszereket kell kidolgozni, amelyek képesek bevonni őket az értékteremtésbe. Az interaktív távoktatás, a játékos tanulás, az internetes szakmai szerepjátékok alkalmazása, a kreativitás bátorítása növelheti az aktivitás mértékét. 

Ha az elmúlt évtizedek alatt bekövetkezett hatalmas technológiai fejlődéssel párhuzamosan hasonló fejlesztést hajtottunk volna végre a humán területen is, akkor vajon hol tartanánk most? Valószínűleg sokkal előbbre, de van lehetőségünk a felzárkózásra. 

Jelenleg nem az a kérdés, hogy lesz-e használható AR, VR, hanem az, hogy képesek leszünk-e ezeket az új eszközöket problémáink megoldására adaptív módon használni. 

Az emberi tényező a fejlődésünk záloga. Kihagyhatatlan, mert a kreativitása nem pótolható mással, illetve a fontos esetekben az ember kezében kell hagyni a végső döntés lehetőségét és felelősségét. 

A munkám miatt gyakran kérdezik tőlem: „Milyen lesz a jövő?” A válasz egyszerű: olyan, amilyenné közösen alakítjuk, mi, emberek.